Habár a pandémia okozta problémákon túljutottunk, második számú NB II-es csapatunk sajnos még idén is elég zaklatott időszakot élt meg, de a szezon végére a 7. helyezésig tornázta fel magát.
Már a szezon elején látszott, hogy a korábbi sikeres évek után ezúttal szerényebb elvárásokat lehet támasztani második számú csapatunk elé, hiszen az előző évben részben az első csapatunk támogatása végett, részben költözések eredményeként számos meghatározó játékos távozott a csapattól. Ráadásul már az idény előtt tudtuk, hogy sérülések illetve családi okok miatt néhányan csak később tudnak majd csatlakozni a kerethez.
Ennek ellenére az évkezdés álomszerűen sikerült, hiszen egy kupa és két bajnoki mérkőzés magabiztos megnyerésével reménykedni kezdtünk az elvárások feletti teljesítményben. Sajnos azonban a realitás hamar beköszöntött és négy egymást követő vereséggel, valamit újabb sérülések begyűjtésével lefelé száguldoztunk az érzelmi hullámvasúton. Ennek ellenére a csapat azon része, aki éppen elérhető volt, mindig próbálta a megszokott lelkesedést és a szívvel-lélekkel való játékot a pályára tenni, aminek az eredménye, hogy a bravúr győzelmek és a bosszantó, néhány pontos vereségek váltották egymást. A félév lezárásával 6 győzelem mellett 9 vereség állt a csapat mérlegében, amivel sajnos a mezőny második felében zártuk a szezon első szakaszát.
Reményt keltett viszont, hogy szépen sorban kezdtek visszatérni a játékosok a keretbe, így azt mindenképpen kitűzhettük célnak, hogy a második félévben eredményesebb időszakot zárhassunk. A második kör is jól indult, sajnos a jó formát itt sem sikerült tartósítani, és továbbra is meghatározta a teljesítményünket, hogy mikor éppen milyen kerettel tudtunk kiállni a mérkőzésekre. Habár az amplitúdó csökkent, a hullámvasutazás tovább tartott és kellett egy jó hajrá ahhoz, hogy legalább a minimális célokat elérje a csapat. Az első féléves 6-9-es mérleg után a második félévet 8-7-el zárt, és ezzel azért a tabellán is sikerült jelentősen előbbre lépni a Közép-Magyarországi "B" csoportban.
Összességében elmondható, hogy csapat számos arcát megismerhettük ebben az évben, de a jó közösség és az egymásért való küzdés ebben a viharos időszakban sem változott. Jól mutatja a szezon legnagyobb problémáját, hogy a 30 lejátszott NB II-es mérkőzést tekintve, mindössze 5 olyan játékos volt, aki legalább 20 esetben játékra tudott jelentkezni, mindenki más ennél kevesebb alkalommal volt jelen. A csapatból ezúttal is kiemelhető Tóth Viktor, aki mind lelkesedésével, mind eredményességével (18,6 pont átlag) meghatározója volt a szezonnak, de elmondható, hogy a legfontosabb erény idén is a védekezés volt, ami a legtöbb esetben hozzásegítette a csapatot a győzelemhez. Szerencsére a társaság gerince továbbra is a legjobb korban van az aktív játékhoz, így jövőre újra nekifuthat a bajnokságnak és bízunk benne, hogy egy kiegyensúlyozottabb szezonnal eredményességben is előre tud majd lépni.
A csapat tagjai: Benyovszky Balázs, Buday Levente, Busai Levente, Dürr Edgár, Fejes Péter, Fekete Béla, Marossy Geri, Mindler István, Nagy Levente, Senkár László, Szenteleki László, Szijj Norbert, Takács Márton, Takács Péter, Tóth Viktor, Verbényi Kálmán, Buró Szilárd (edző).
Önvizsgálatot tartva sajnos elmondhatjuk, hogy méltatlanul kevés szó esik erről a csapatunkról egyesületünk elektronikus felületein, pedig ezek a srácok edzőjükkel együtt évek óta tisztességgel, elkötelezettséggel és becsülettel hódolnak a kosárlabdázás iránti szenvedélyüknek és viselik büszkén a BUDAFOK feliratot mezükön. Köszönjük nekik az elmúlt éveket, eredményeket, büszkék vagyunk a csapatra és fontos, megbízható bástyaként tekintünk rájuk egyesületünk felnőtt szakágában!
KÖSZÖNJÜK SZÉPEN FIÚK! HAJRÁ BUDAFOK!