Két perccel a vége előtt még öt ponttal vezettünk, de a végén a hibáinkat könyörtelenül kihasználó Honvéd örülhetett.

Kissé idegesen kezdték a mérkőzést a csapatok, az első percekben több eladott labda és pontatlanság csúszott mindkét fél játékába, de ezt követően szép lassan két hasonló erőkből álló gárda kemény és izgalmas harca bontakozott ki a nézők szeme előtt. Az első negyed közepén Stefán zsinórban szerzett hét pontjával 12-7-re „elhúzott” a Honvéd, de a jó ütemben érkező budafoki időkérés után Lados triplájával és Horváth ziccerével másodpercek alatt egyenlítettünk. Ez egyébként az egész mérkőzésre jellemző volt, 5-6 pontnál jobban egyik fél sem tudott ellépni, mert a túloldalon rögtön jött rá a válasz – így gyakorlatilag végig fej-fej mellett haladtak a csapatok.

Az első játékrész 19-19-es döntetlennel ért véget, a második negyedben pedig tovább gyűrték egymást a felek: bár Martinez gyors két hármasával ismét előnybe került a Honvéd, a negyed derekán mégis a hazaiaknak kellett időt kérniük az egyre olajozottabban működő budafoki támadások lelassításának érdekében. Ám a mieinket ez a rövid pihenő sem zökkentette ki, és ahogy az első negyedben, most is egy gyors Lados-tripla és Horváth-ziccer követte az egyperces játékmegszakítást – ez utóbbival pedig már mi álltunk győzelemre. Sajnos a félidő előtt Horváth Marci bő másfél perc alatt négy faultot is beszedett és kipontozódott, ráadásul meglehetősen rendhagyó módon: centerünk a négy szabálytalanságból kettőt támadóként követett el, az ötödiket pedig reklamálás közben, technikaiként szerezte… A sok sérült és hiányzó (Tursics, Mészáros, Tóth Pici, Nagy) miatt már amúgy is vékony rotációnk ezzel tovább szűkült, bár ez ekkor a játékon még nem látszott meg – az első negyed után a másodikat is döntetlenre hoztuk, a félidőben 40-40-es állást mutatott az eredményjelző.

A fordulás után sem változott sok minden: a harmadik negyed felénél a változatosság kedvéért mi „léptünk el” öt ponttal, de a Honvéd ugyanolyan gyorsan kiegyenlítette az állást, ahogy azt mi tettük korábban – sőt, egy 13-2-es futást bemutatva nem csak fordítottak, de a meccs legnagyobb két csapat közti különbségét felmutatva hatpontos vezetésre is szert tettek. Ennek köszönhetően a hazaiak várhatták előnyösebb helyzetből a záró negyedet (60-55). A Honvéd-vezetés itt szűk hat percig tartott ki, a végjátékra Puszta triplájának hála már mi érkeztünk előnnyel, amely előny Varga, Tóth és Lados kosaraival két perccel a vége előtt ötpontosra duzzadt (66-71). Horváth Ákos hármasával és két büntetővel egyenlített a Honvéd, az utolsó percben pedig sajnos több hibát is vétett fáradó csapatunk: Lados két labdát is elszórt, a kötelező faultolás miatt Puszta és Varga is kipontozódott, és bár Siklós a végén még egyenlíthetett volna egy hármassal, a próbálkozás kimaradt, így egy szoros vereséggel zártuk a 2018-as évet.

Károly Máté értékelése: Nem túl jó előjelekkel vártuk a mérkőzést, több sérültünk és hiányzónk is volt, ráadásul edzeni sem tudtunk úgy a héten, ahogy azt terveztük. Ennek ellenére sikerült nagy energiákat mozgósítani a meccsen, gyakorlatilag végig fej-fej mellett haladt a két csapat, ám sajnos a végjátékban alulmaradtunk. Gratulálok a Honvédnak, megérdemelték a győzelmet, én pedig a vereség ellenére büszke vagyok a csapatomra.

Puskás Artúr, Honvéd vezetőedző értékelése: Ez nehéz szülés volt! Nem játszottunk jól, akadozott a gépezet, sok labdát eladtunk és a büntetőzésünk is pontatlan volt, de a szívünk végig a helyén volt – hihetetlen volt az a lelkierő, tartás és győzni akarás, amit a csapat mutatott, és amelynek köszönhetően szinte a sírból hoztuk vissza a meccset az utolsó két percben. Gratulálok a srácaimnak a sikerhez és a tabella 5. helyéhez, illetve gratulálok a Budafoknak is, akik legalább annyira megérdemelték volna a győzelmet ma, mint mi.

Budapest Honvéd SE – BUDAFOK 76-73 (19-19, 21-21, 20-15, 16-18)
Kezdő: Lados 26/6, Puszta 16/3, Varga 14/3, Horváth 7, Siklós 6. Cserék: Tóth P. 3/3, Kiss 1, Fehér -, Körömi -.