Sorozatunkban felnőtt csapatunk játékosaival beszélgetünk a megszokottnál valamivel kötetlenebbül, a középpontban természetesen továbbra is a kosárlabdával.

A 9. részben a csapat legnagyobb nyári igazolását, Puszta Dávidot ismerhetitek meg egy kicsit jobban.

– Mikor és miért kezdtél el kosárlabdázni, és milyen más sportágakat próbáltál még ki mellette?

– Kisgyerekként először úsztam, majd vízilabdázni kezdtem el, de aztán nagyon hamar áttértem a kosárlabdára: 1997-től a Szedeáknál nevelkedtem. Mivel a szüleimnek is ezzel a sportággal volt komolyabb kapcsolata, mondhatjuk, hogy a kosárlabda a véremben van, így nem is volt kérdés, hogy ezt fogom űzni. A dolgok 16 éves koromban fordultak komolyabbra, édesapám ekkor kezdett el menedzselni, és a korosztályos válogatottba is ezt követően hívtak meg először – gyakorlatilag ekkor vette kezdetét a profi karrierem.

– Amely karrier sokadik állomásaként a nyáron egy tulajdonképpen kész csapathoz, a Zöld csoportból frissen feljutó Budafokhoz érkeztél. Hogyan ment a beilleszkedés, milyen kapcsolatot ápolsz a többi játékossal, és mit gondolsz a csapatról?

– A beilleszkedéssel egyáltalán nem volt gondom, hiszen a játékosok többségét ismertem már korábbról: Varga Dani gyerekkori barátom, Mészáros Csabi családjával több generációra visszanyúló a kapcsolatunk, Tursiccsal és Horváth Marcival pedig többször összecsaptunk már ellenfelekként. A fiatalokkal is jól kijövök, nagyon tetszik a kosárlabdához való hozzáállásuk és az elszántságuk. A csapat legnagyobb ereje is ebben rejlik valahol: a rutinos és a fiatal játékosok szinte tökéletes elegyében.

– Játékos-pályafutásod mellett edzőként is tevékenykedsz: melyik „éned” élvez jelenleg prioritást, és milyen terveid vannak a jövőben a kosárlabdával?

– Jelenleg elsődlegesen játékosként tekintek magamra, és amíg az egészségem engedi, ezen nem is szeretnék változtatni – ettől függetlenül persze az edzősködést is nagyon komolyan veszem, és hosszabb távon szeretnék ezzel foglalkozni. Úgy gondolom, hogy nem minden megy úgy az utánpótlásnevelésben, ahogy annak mennie kellene, az edzésekre lejáró gyerekekből sokkal többet lehetne és kellene kihozni…és nem csak a legtehetségesebbekből, hanem az elsőtől az utolsóig minden egyes gyerekből. Döntési helyzetekbe kell őket hozni, célokat kell eléjük állítani, mert így tudnak fejlődni, ez pedig nagyon sok helyen nem így megy sajnos.

– Egy kicsit könnyedebb téma: volt vagy van kedvenc csapatod és játékosod, akár Európában, akár az NBA-ben?

– Természetesen van: számomra Kobe Bryant az etalon. Az ő munkamorálja, kosárlabdához való hozzáállása igazi példa lehet minden fiatal előtt – a vele kapcsolatban erről szóló történetek egyike-másika igazán lenyűgöző. Emellett technikailag is csodáltam a játékát, a világ talán legképzettebb játékosa volt pályafutása csúcsán. Rajta kívül az olyan, főleg európai karmesterek játékát szerettem nagyon, mint például Navarro vagy Papaloukas. Ha csapatot kell mondani, akkor Bryant miatt sokáig a Lakers volt a kedvencem, majd a Dallast is nagyon szerettem egy ideig. Igazából nem konkrét csapatoknak szurkolok, hanem az egyéniség vonz – amelyik csapatban összejön több karakteres tehetség, az általában szimpatikussá válik számomra.

– Van-e valamilyen hobbid, amelyre a kosárlabdázás mellett szívesen fordítasz időt?

– Persze, több is van. Szeretek a konyhában alkotni, sütni-főzni, valamint szép természeti helyeken töltődni - a vízpartok és a motorcsónakázás megunhatatlan számomra. Néha eljutok íjászkodni is, amit nagyon szeretek. Ezek mellett a sakkozás az egyik favorit, ami nyaktól felfelé is edzésben tart, valamint az utóbbi időben egyre jobban érdekelni kezdett a zongorázás is, amit családi körben tudok tanulni. Amit még megemlítenék, hogy a kosárlabda mellett a testvéremmel online marketinggel foglalkozunk - ez persze nem csak hobbi, de szintén sok időt fordítok rá. A www.ideastyle.hu alatt látható a tevékenységünk.